Elhagytak..., azt hittem, nem élem túl...

A terápia egy EMDR trauma oldással kezdődött, 3 ilyen volt még a 3 hónap alatt, az első az egy nagy tisztítás volt. A második traumaoldás alkalmával is éreztem, hogy rengeteg elfojtás, mély gondolat jön felszínre, és tisztul a kép...


Kedves Alapítvány,

Ezúton szeretném megköszönni a támogatást, hogy az Önök segítségével sikerült egy komoly lelki traumán túllépnem.

2012.július 11-én léptem be először a Thylia kapuján, ahol megismerkedtem Ágival, Judittal és Erikával.

A terápia egy EMDR trauma oldással kezdődött, 3 ilyen volt még a 3 hónap alatt, az első az egy nagy tisztítás volt. A második traumaoldás alkalmával is éreztem, hogy rengeteg elfojtás, mély gondolat jön felszínre, és tisztul a kép, a 3. alkalommal pedig már higgadtan tudtam beszélni a problémáról, és ugyan még a célkitűzésig nem jutottam el, de már az út megvolt, hogy milyen irányba kell haladnom.

Heti egyszer volt konzultáció, amikor megbeszéltük az érzéseimet, gondolataimat, az előző heti célok hogyan teljesültek, hol tartok, és merre haladok.

Időközben kétszer kaptam Bach virágcseppeket, melyek szintén sokat segítettek. Az első 3 napban nem voltam jól, felerősödtek az érzéseim, még nagyobb fájdalom öntött el, de nem adtam fel, és továbbszedtem a cseppeket, bízva annak hatásában. És a 4. nap után már sokkal jobban voltam, kiegyensúlyozottabbnak, és vidámabbnak éreztem magam. Fura volt, hogy a gyógyulás első stádiumában nem voltak gondolataim, talán ez volt a „pihenés” a több hónapos gyötrelem után. Jól voltam, tudtam végre újra aludni, és sokkal nyugodtabb voltam, viszont 2 hét múlva már zavart az, hogy nem látok előre, nincsenek céljaim, nincsenek gondolataim. A konzultáción sok kérdés megválaszolásával, végül sikerült újabb útmutatást nyernem, és ismét nekivágnom az új életemnek.

Az energetikai kezelések is sokat segítettek, amikor nagyon feszülten érkeztem is nyugodtabb lettem, általában elaludtam a kezelésen, nyugodtnak és kipihentnek éreztem magam azután a fél óra után.

3 hónap után megbeszéltük a konzultáción, hogy lassan befejezhetjük az együttműködést, ha én is úgy érzem. Ez egy kicsit ijesztő volt, azt hittem, hogy még nem állok készen, hogy ezt a kapaszkodómat is elengedjem, és mi lesz, ha újra visszaesek a rossz állapotomba, de azzal a szeretettel engedtek el, hogy bármikor visszamehetek, ha úgy érzem, hogy szükségem van Rájuk, és ez a mondat erőt adott az elszakadáshoz. Most visszatekintve látom, hogy épp akkor engedtek el, amikor készen álltam rá.

A mai napig minden nap eszembe jut a stúdióban töltött sok óra, és az a sok pozitív dolog, amit kaptam, egy életre nem felejtem el.

Köszönök minden támogatást, segítséget, szeretetet és ölelést, tudom, hogy egyedül nem tudtam volna abból a helyzetből kijönni.

Köszönöm Áginak, Juditnak és Erikának a türelmét és a kedvességét!

Üdv, Teodóra