Az én "sikertörténetem" kezdete hosszú évekre nyúlik vissza. 2004-ben esküvőm után diagnosztizálták nálam a PCO betegséget és elkezdődött egy hosszú kezelési folyamat, amely végül 2008-ra sikeresen befejeződött, tehát szervezetem alkalmas lett volna a gyerekvállalásra. Sajnos addigra a házasságom tönkrement, részben a gyerekkérdés miatt. Így utólag bevallva a sok félelmem miatt nem is akartam igazán azt a babát. Akkor egyszerűbb volt a betegség mögé bújni, pedig valójában a karrier, a függetlenség, a szülés és anyaszereptől való félelem, a gyermekkorom óta tartó kórháztól, orvosoktól való rettegés volt az igazi ok.
A válásom után nehéz időszak következett, számos csalódás megtanított arra, hogy a családnál, szeretetnél nincs fontosabb dolog a világon. 2010-ben ismerkedtem meg jelenlegi férjemmel, akivel egy év után már elkezdtük a közös baba tervezgetését. Ugyan senkinek nem mondtam, de a félelmeim továbbra is megmaradtak, bár a szívem már vágyott egy babára és tudtam vállalnom kell, ha igazán boldog szeretnék lenni. Mikor megláttam a pozitív tesztet kettős érzés kavargott bennem boldogság-félelem és ez kísérte az első pár hónapot. Jöttek az újabb és újabb negatív gondolatok, néha úgy éreztem nem tudom végigcsinálni. Amikor megmozdult a baba, amikor már látható volt az ultrahangon ez a nagy pánik elmúlt, de a régi félelmektől nem tudtam szabadulni. Ekkor beszéltem erről egyik unokatestvéremnek, aki néhány hónappal azelőtt szült és elmondta neki is voltak félelmei és segítettek neki egy helyen, próbáljam meg. Bevallom nem hittem benne, hiszen tudtam ezek a félelmek már olyan régiek, nincs az a pár alkalmas kezelés, ami ezen segítene. Meggondoltam magam és felhívtam a Thylia Egészségstúdiót. Nem tagadom úgy indultam el, kibírom ezt a pár alkalmat és veszteni valóm nincs. Érdekes volt az első kezelés, már utána jobban éreztem magam, hiszen végre őszintén beszélhettem a félelmeimről és nem vágták a fejemhez hogy "felejtsd el", "ne beszélj már hülyeséget." Megkönnyebbültem, elkezdtem hinni, hogy lehet jobb, de abban továbbra sem bíztam, hogy szorongás nélkül végigcsinálom az egészet. A következő kezelések után egyre jobb és jobb lett, eljutottam odáig, hogy csak annyira izgultam, ami talán természetes egy szülésnél. Mivel farfekvéses volt a kislányom csak császármetszés jöhetett szóba, tehát tudtam melyik nap fognak műteni. A műtét előtti éjszakát is végigaludtam, vártam, hogy végre kezembe tarthassam gyermekünket és eszembe se jutott aggódni bármin. Készült is egy kép a műtét előtt, mikor előkészítettek és mosolyogva beszélgetek az ápolókkal. Hihetetlen, ami velem történt és sosem tudok elég hálás lenni Áginak és a Thylia Egészségstúdiónak, hiszen életem egyik legfontosabb eseménye nem a félelmekről, hanem a boldogságról szólt! Azóta is élvezem az anyaság minden percét! Akik ismertek sosem hitték volna, hogy távol tudok maradni a munkámtól, ahogy írtam én magam sem, de egyátalán nem hiányzik, eszem ágában sincs lemondani ezekről a csodálatos pillanatokról a karrieremért. A kislányomnál nincs fontosabb a világon, már el sem tudnánk képzelni nélküle az életünket.